Társkereső hirdetés

Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.
Ébren is a párnán pihenjen az ökle.
Amikor nem zavar, maradjon örökre.
Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.
Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.
Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.
Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.

Századik vers a szerelemről

Kint szerdai szél szava szisszen.   
Árnyékban a fényteli termek.
Rád várva de messze az ablak.
Én állok, a fák menetelnek.

Tél köss neki holdlila sálat,
utcákon a jég citerázik.
Éj lágyan ölelve borítsd be
felhőtakaródba, ha fázik.

Nem tartozom ennyi sikolynak.
Széttépve a tegnapi számla.
Én vérzek – a fák feje gézben.
És hópuha csend ül a számra.

Lélekvesztő

Nincs kérdésem, csak a választ várnám,
tenyerem hűvös levélnehezék.
Fénylő kígyó tekereg a párnán,
és megnyílik a bádoglemez ég.
Szivárványt köp, míg szalad egy felhő,
Tükörben kislányarc, és szűk szemén
árnyék játszik, ami lassan felnő,
suttog: ő nem te, és az én sem én.
Esteledik. Féregzöld a vénám.
Tűt vár, vattát és némi alkoholt.
Fehér alak simít végig némán,
mesélni kezd, hol sárkány van, kobold.
Fehér tündér, kapcsold fel a lámpát,
szurokszín az örvény, és nem értem.
Nyiss falat, hogy fény zuhanjon ránk át.
Kicsi vagyok. Lélek a sötétben.

Hajnalhasadás

Jó reggelt kívánok, folyton, már több éve.
Eddig nem jött össze, csak a holdfény lángolt.
Bezártam az ajtót, nem váltam köddé, de
ahonnan jöttem, az mindig más világ volt.
Szürke még a testem, lassan úgy nyolc óra,
Az asztalon rohad háromnapnyi moslék.
Kávéból sem telik, már csak az olcsóra.
Zakatol a szívem, mintha lelket mosnék.
Elég tiszta lett, de mégsem terítem ki,
csak magamban tartom, megint bennem poshad.
Nincs már rajta zárjegy, nem írta még senki:
vigyázat, az álom életet okozhat.

Fényjáték

Minden vagyonom egy nyálban ázó fogsor,
lehánytam a térdem, elszakadt az ingem.
Szeret a sötétség, átölelt ma, sokszor,
már nem vagyok kurva, mégsem adtam ingyen.
Piros-fehér-zöldben táncolnak a foltok,
komoly lett a hajnal, azt hittem, csak játszik.
Tőled lettem őrült, s önmagamtól boldog,
már semmi sem vagy – én az, aminek látszik.
Egy angyalkórus a csatornában hangol,
nem leszek már éhes, napfényt reggeliztem.
Good morning sunshine, bár a szöveg angol
szinkront talál hozzám, s lefordít az isten.

Romantikus vers

istenből lettem ember én
akin az élet átrobog
éles a szemed, döfd belém
ringass úgy, mint a lágydrogok
fogd meg a csuklóm véresen
táncolj, akár a házfalak
ne rejtsd a csontod édesem
a halál úgyis átfarag
külön sem volt túl szép utunk
együtt hogy mennénk többre mi
egymással élni nem tudunk
tanulj meg velem dögleni

SZÓDA-VILLANELLA

Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.
Mint vénasszonyhoz foszlott szvettere,
úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Az isten hallgat. Hátradőlve, jazzt.
A hangerőt direkt nem vette le.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

Vodkát hozol, hogy velem elfelezd,
de ettől csak a szívem lett tele.
Úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Ünnepi vagy, akár a széderest.
Jó pincér az Úr, fényt is tett bele.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

Fújhatom, mint a forró csontlevest,
fontos az exem, hogy mi lett vele?
Úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.

Ámor, itt egy szív: rajta célkereszt.
Mint vénasszonyhoz foszlott szvettere,
úgy illesz hozzám. Igyunk pár felest.
Ez itt a hétker, nem a gare de l’est.

ÉN ÍROK

Tudom ám: ön az Ön, de a szív letegez.
Te pedig kiröhögsz, asziszed, beteg ez.
Szar az éj egyedül, de a fény kicsinál,
ha kemény leszek is, jöhet egy kicsi nyál:
Hova tűnt a nyarad, teled és tavaszod?
Ne keféld a hugim, mer’ olyat bebaszok,
minek a becsület, tucat év egyetem?
Ragyogók a betűk, sose volt egyebem,
csak a szó, csak a vers, ma pedig akadok.
Sok ez így: a sötét, a drogok, a pubok.
Te lehetsz a pasim, ha uram leverem.
Ne rinyálj, Anyegin: nesze, egy levelem.

SABBAT MATER

Kérlek, ugorj hozzám szombat este át,
a szívemben a kulcs. Naná, jó hogy ott.
Nem iszunk majd mást, csak filteres teát,
cigit is hozz, mert az enyém elfogyott.
Pihenjünk csendben, mint két kis mintarab,
lepkeszárny se rebben, minden lepke fél.
Szülessen ebből egy modern színdarab,
kint vár ránk az élet, ami megkefél.
Spongyát már a múltra: sosem volt igaz.
Üres kép körül egy arany képkeret.
Minden giccs, a virág nekem bolti gaz,
de a kezedben még ez is szép lehet.
Szóval jössz, lesz cigi, néhány szál virág,
addig nem érek rá nem gondolni rád.

HARDKOR

Vártalak, de néhány percet késtél,
őszi este volt, meg üres Népliget.
Fagyni kezdett, novemberben kész tél,
a fák fázva szórtak fehér cetliket.
Megjöttél, és szitált ránk a porhó,
kacsintasz, míg én a csípődet fogom.
Felkuncogsz, hogy ez már szinte pornó,
összeolvadt cseppek tánca arcodon.
Úgy éreztem, nem is kell több ennél:
sötét van, meg te, meg halkuló zsivaj.
Azt mondtad, kis meleg izét ennél,
sört kértem, te kólát nagy sült krumplival
Elég egy románchoz, legyen tök hideg:
nagy sült krumpli, kóla, sör és Népliget.

NEMZETI RAP

Kezemben bébi a tizenkét passzus
Sanyi P. dübörög, árad a basszus
Spanokkal baszdki a nyomdába vittem,
feküdtek haver, mint Táncsics a sitten
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza

Ötödik a házban a Ferdinánd bácsi
Rázza a csöcsét sok pilvaxos gádzsi
Közöttük nyomul  Vasvári fater
Gyere Paja mondjuk el, mi a vaker:
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza

Lali K. is nyomja, meg Frankie, a Deák,
Bort ide bébi, vidd faszba a teát.
Megdöglünk baszod, de borul majd uncsi,
Húzás van mädchen, itt pesti a punci
Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,
a rabélet kemény, legyél hát laza