A hófúvás szívében villogóEzüstkorong a régi toronyóra:Számlapján két jogarnyi mutatóHajszolja egymást, s minden új fogócskaCsúcspontja, hogyha körre kört robogvaÉjfélt mutatva egyesülnek ők;A vaksors vágyát bűvölik valóra,Ha percre bontva a megmérhetőt,Ízekre szedik az egyöntetű időt. A hófúvás…

Egyszerűen csak fáraszt az idő,hogy rajta kívül töltök éveket.Tőlem már nem, csak belőlem telik,mindig magamban kell, hogy nézzelek. Ne volna ez a kérdezz-felelek,Most is, ahogy a buszra várok.Beszélget veled valaki bennem,mikor én hallgatni kívánok.