Mint egy nő, elhagy a nyár. A száradó fa-
levelek, akár az emlékek, szállnak a lúd-
bőrző szélben. Délben. Vagy tán délután.
A pillám csukva már. Ringat a víz, ahogy
ringat buja asszonyi far. Szivárog a pára,
s mint ritka köd, felszáll a múlt, el-eltakar.
Ürömillat a fájdalom, betölt…