Ha testedet mész visszakapni, légy bátor, bátor, bátor. Merj átölelni, megharapni, és menj, ha nem bírsz ittmaradni, légy az, aki még sose voltál, a többi megy magától. Ha önmagad vágysz visszavenni, légy bátor, bátor, bátor. Merj sírni, fájni, felnevetni, a meggyűlöltet megszeretni, légy újra…

Egy ágyon mikor fejem hátravetve hagytam, hadd szálljon arcomba a vér miközben te miközben a te nyelved   a lihegésem vad nyelvét beszélte   láttam hogy fenn az utca túlfelén a tető alatt kariatida tartja fején a lemenő napot vak sorsistennő vár becsukott szemmel hogy roppant forróságát…

A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap mikor lenyugszik, Egyúttal fölkel valahol. Úgy látod: mindig egy a gázló, Csak rajta más hullám suhan;…

Hajnalének Járj át, akár a virradat, szobát a kék derengés, hass át, rezegtess, mintha tört pohárban kélne csengés… Úgy légy a hangom, úgy telíts testemben szétremegve, mint ébredés, ha fény hasít nehéz sötét szemekbe. Látásommá légy: nézzelek, akár a néma dolgok,…

Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketeg is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon És…

Kérdeztek volna magzat-koromban... Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, - ellenemre van! És mégis itt vagyok. fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és kanyaró vörös hullámai mind partra…

Most csak melléd fekszem és nézlek, de nem szememmel, nézlek a számmal, nézlek bőrömmel, kezemmel, nézlek kigyúló szempillámmal. Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek. A föld az eget így betűzi. Így tapogatják világtalan fények csillagok borzongó betűit.

Egyszerű és gyönyörű.