Első babámat várom, várjuk A-val, a férjemmel, most vagyok a hatodik hónapban. 

Sok mindent el lehet mondani erről az állapotról, hiszen tényleg csodálatos, különleges és felfoghatatlan élmény. Ugyanakkor a megtapasztalás még a legzsigeribb és legtestibb valójában is annyira változó és múlandó, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mi is történik velem, a jelen élményeinek és a jövő tervezgetésének, aggodalmának és várakozásának furcsa elegye ez az időszak. 

Már most készülni kell arra, amire valójában nem lehet. Amit csak az adott pillanatban lehet majd megélni. Hiába eddigi önismeretem, ez egy olyan új élmény és feladat lesz, amit nem tudhatok előre,hogy mit tartogat, hogyan fogom venni az akadályokat, milyen érzéseket hoz elő belőlem. Azért kezdek most írni, hogy átszűrjem magamon ezt a megannyi impulzust, hogy az írás segítségével tisztábban lássam, mi is történik velem, bennem. 

A gyermekemmel eltöltött sok otthoni idő és lelassulás egy lehetőség a fejlődésre, reflexióra, tanulásra, olvasásra. Jó lenne, ha ennek a megismételhetetlen időszaknak maradna ilyen formában is lenyomata, hogy majd vissza tudjunk rá gondolni, újból átélni ezt a csodát. A szülővé, családdá válást. A feltétel nélküli szeretet megélését. Egymás tanulását. 

Azt remélem, lesz időm sokat olvasni is, így ez a blog babanapló és olvasónapló is lesz egyben.

Legutóbbi élményem Michelle Obama: Becoming című könyve volt, amely hasonlóan önreflektív céllal született, hiszen a Fehér Házban eltöltött 8 év alatt neki sem sok ideje volt megállni és átgondolni, mi is történik velük. lenyűgözött az az erkölcsi tartás ahogyan ők ezt végigcsinálták. Hiszen, ha fekete vagy, kétszer olyan jónak és becsületesnek kell lenned. Kétszer annyit kell bizonyítanod. És közben, a világ szeme előtt kellett családként is működniük, a lehetőségekhez mérten a normalitásra nevelni a lányaikat.

Szülőként is példaértékű a hozzáállásuk, következetességük, jelenlétük minden politikai feladat és nehézség ellenére. Magasra tették a mércét saját maguknak, és meg is ugrották. Ez a mi feladatunk is. Egy kislány sorsa lesz a kezünkben, egy kis kincs és csoda, egy tiszta, korlátlan teremtmény, aki minket is arra hív, hogy magunk fölé tudjunk nőni szeretetben, odafigyelésben, következetességben, példamutatásban. Nem kétséges, lesznek nehéz, kizsigerelt pillanatok, de tudnunk kell, hogy megéri. Csak így éri meg. Szembesülni fogunk saját korlátainkkal, gyarlóságainkkal, de ez lehetőség arra, hogy magunkon is javítsunk, sokat beszélgessünk, egymástól tanuljunk. 

Ez lesz életem legszebb, legfelemelőbb, legnehezebb és legcsodálatosabb utazása.