Nem írok naplót egy ideje. Verset se, ha lehet. Nem csinálok semmit, élek tehát. Ha lehet. Furcsa vagyok,tudom. Igyekszem még a lényegre figyelni, ha lehet. Semmi sem reménytelen. Egy hosszú út utáni éj-szakai terasz. Éretlen szőlőfürtök. Út menti lopottfüge. Zajos utca, Pihenés nélküli délelőtt.…

Álomban utak fényesedtek.Sokáig bűvöletedben éltem.Emléked galamb és virág,virágok szirma a szélben.Szél és folyó sodorta fényed,magukba zártak a hegyek.Indás feledés font körül,vad fű, burjánzó rengeteg.Bőrödre rátapadt a táj,hogy önmagába szívjon át.Így élsz e mohó pusztításbanmegfoghatatlanul…