Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek, s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán…

A rendes kávéházból jöttem ki késő éjjel, Az ajtóban megálltam, mély lélekzetet vettem, Felgyűrtem a kabátom gallérját, széjjelnéztem. Jólesett a hűvösség, és jólesett szememnek Az utcai lámpák hű intése és felettem A csillagok ragyogtak, s ennek mindig…

Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább, hogy ne mondjam el egyszer legalább, hogy néma nevetésed míly varázs, mint tüzes pipacs, virágzó parázs, hogy arcod izzik tőle, mint az ég, ha a szürke, tompa napból már elég, s az alkony minden tündérit igér, mi emberszívbe és…

Visszasírod majd, ez a múlt, mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva, mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk, mert a tányérok becsomagolva álltak. Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után), mikor a lépcsőn sírtam, vissza- jössz-e? (becsomagolva álltál), azt mondtad,…

Vak voltam már és dermedt zűrzavar, s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal! S láttam, történnek néha jó csodák, amikért élni érdemes, tovább botladozni máson s magamon át, egyszerre sírva s egyszerre kacagva, emberi sorsom hálásan fogadva, mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,…

Igen, tudom, még nem volt a világ, Csak az erők nyugalmas vize, Fojtott dühű, nagy vize, Nem volt még hal se, de halat akart, Nem volt még dal se, de dalolni akart, Asszony se volt még, isten se volt még, Vagy isten volt-e az egészen férfi, Egészen gyermek, nem tudom, - Most munkás…

Szerintem zseniális. Nyelvtanároknak pedig egyenesen kötelező.